dr. Bálint György Gyümölcsöskert

Nagy kedvencem mindenki Bálintgyuribácsija. Kicsi lány koromban egész nyáron a mamáéknál voltam, minden péntek délután együtt néztem velük az "Ablak" aktuális részét.Aki nem olyan évjárat, mint ami én vagyok, annak szíves figyelmébe ajánlom az alábbi linket, ahol némi ízelítőt kaphat a sorozatból. Nem teleregény, nem a "Szomszédok" elődje-utódja - vagy ahogy Ady Endre mondta volt: "Sem utódja, sem boldog őse....nem vagyok senkinek" - tulajdonképpen unikum a maga nemében. Bajban vagyok a műfaji besorolást illetően, jelen pillanatban érdekvédelmi műsor címszóval fut, de ez nem fedi a teljes valóságot. ez volt a főcím zene :)
Bálint Gyuri bácsi a fenti műsor kertészeti és mezőgazdasági szaktanácsadója volt. Nemcsak tudása, de a személyisége is magával ragadott - kislányként  nem hiszem, hogy a peronoszpóra kártétele varázsolt volna el. Amikor a kert-projekt elindult a szőlőhegyen, rögtön rávetettem magam a családi könyvespolc addig ritkán látogatott részlegére is, és einstandoltam a teljes Bálint György könyvsorozatot. A "Gyümölcsöskert" alapmű, már ha nem nagyüzemi káposzta termesztésben gondolkodik a delikvens.
Gyuri bácsi a saját kertjében szerzett tapasztalatain keresztül mutatja be a különböző típusú gyümölcsfákat, a fajták jellegzetességeit, elmeséli a sikeres ültetés titkát, de tanácsot ad a kártevők ellen is. Pont úgy voltam a könyvvel, mint a Stahl Judit-Nigella Lawson-Jamie Oliver-féle szakácskönyvekkel, amikbe akkor is szívesen belelapoztam, ha éppen nem állt szándékomban főzni, csak úgy ínyenckedhetnékem támadt. Azt ugyan nem állítom, hogy a Mariska barack gondozása körömrágósan izgalmas rész volna, de a magamfajta amatőr kertészek számára is érthető, befogadható és értelmezhető információk kellemes és olvasmányos tálalása meghozza az étvágyat a gyümölcsös telepítéshez is. Szabad kipróbálni :) Isten éltesse Gyuri Bácsit!!!!

A Ruth Stout módszer lényege

Ruth Stout-method: Gardeing Without Work/ Ruth Stout módszer: Kertészkedés munka nélkül

Legmélyebb sajnálatomra a fent nevezett könyv jelen pillanatban még nem érhető el magyar fordításban, így minden kedves blog olvasóm kénytelen lesz megelégedni az általam lefordított tartalommal, illetve azokkal az információkkal, amiket én magam ebben a témakörben találtam. 

Aki még nem ismerné a nénit, a http://www.youtube.com/watch?v=GNU8IJzRHZk videón közelebbről is megismerkedhet nemcsak a lazy gardener, de a bohém angol úrinő oldalával is. Azért valljuk be, nagy bátorság kellett ahhoz a 20-as évek vidéki Angliájában, hogy egy férjes asszony PUCÉRAN (!) kertészkedjen. No, meghoztam a kedvet a videóhoz? :)  Zseniális egy nő, igazán kár, hogy 1980-ban felköltözött a paradicsomi kertekbe, hogy ott igazgassa tovább a veteményeseket. Íme egy fiatalkori kép róla, csak hogy tudjátok, kinek a nevét kell áldani, amikor nyáron a kiskertben vihogva nézitek a verejtékező, kapáló szomszédasszonyt, miközben ti a jeges virgin mojitot szürcsölgetitek az árnyékban, a jól végzett/mulcsozott munka örömével :) 

Ahogy kezdődött...

A nagymamám mindig azt mondta: "Tanulj, lányom, különben mehetsz kapálni". Ehhez aztán hosszú évekig tartottam is magam. Egészen aprócska lányka voltam, ültem a mamáéknál a folyosón, ölemben a Nagy indiánkönyvvel - szerintem a könyv lényegesen nehezebb volt nálam - és olvastam álló nyári szünetben, vég nélkül, amíg a könyv borítója lilára törte a lábamat - mert ha nem látta a mama a nyitott könyvet a kezemben, azonnal kitalált valami kerti munkát, amihez persze nem fűlt a fogam. A tanulás versus kapálás tétele már jóval túl az első diplomámon dőlt meg. Máig emlékszem a pillanatra. Talán két hónapos lehetett a kislányom, szeptember vége, okóber eleje felé járt az idő, és anyósomék jócskán lemaradtak a szürettel a szőlőhegyen. Ventillálás és kikapcsolódásképp a férjemmel kettesben mentünk fel, hogy az akkor kb. 1000m2-es telken  - leginkább elvadultan - nőtt szőlő sorok között levadásszuk a még menthető fürtöket. Álltam a sor végében, csodáltam a kilátást, és akkor és ott tudtam, éreztem, hogy ez kell nekem. Nemcsak a kert, de a csend és a béke is, ami ott fent volt, és csodák csodája, megérintett a kertészet, a kertészkedés varázsa is. Alig vártam a tavaszt, hogy neki tudjunk állni a kerti munkáknak. Még vége sem volt a februárnak, de már nyaggattam a kis családot, hogy menjünk már fel, menjünk már fel, kapáljunk, gyomláljunk, vessünk, lássam már. Nem arattam éppen össznépi lelkesedést, és az első években sokszor volt igaz a mondás, hogy "egy csak egy leány van talpon a vidéken". A férjemet szerintem csak szörnyű szemöldök ráncolásokkal tudtam nagy nehezen rávenni, hogy tartson velem, és ha nem lettek volna a tündéri 80 éves nagyszüleim, lettem volna nagy bajban. A mama majdnem lefordult a székről amikor elrebegtem a terveimet, hiszen majdnem harminc évet kibírtam a kapálás nélkül, mi a csuda üthetett ebbe a lányba? Azt hiszem, Éva ősanyánk akkor ért utol. Megszületett a kislányom, pocakban volt már a kicsi fiam, és az ősi anyai-női ösztöneim kiszabadulva követelték, hogy adjak enni a családnak és építsek fészket. A férjemet ekkor mint említettem volt, Ádám apánk még nem érte el, így csak kapkodta a fejét - de becsületére legyen mondva - ásott, rotált, vetett, igény szerint. Nos, Ádám megemberelte magát, és életem párja is beleesett a palántázás bűvkörébe. De nem ám úgy, hűbelebalázs módján! Szigorúan szisztematikusan, alaposan áttervezve, tudományos háttérrel megbűvölve, kipróbált tapasztalatokkal megspékelve és a hagyományos kertészkedésnek fittyet hányva. Hát így indul most ez a mi gyöngyéletünk :)